Avagy a IV. Közép-Tisza-Vidéki Találkozó 3 napja képekben
Ismét eljött a május vége és ez nem csak a gyereknapot hozta el, de a tavalyi III. után a IV. Közép-Tisza-Vidéki Veterán Találkozót is. A korábbi évekhez hasonlóan az ország különböző pontjairól érkeztek vendégeink, hogy összemérjék ügyességüket egy egész napos túrán. A múlt évben tartott túra helyett most a szombati verseny öt megállóján összesen hat feladat várta az indulókat. Mint a korábbi években, most is pénteken kezdtek gyülekezni a járművek. A szállás a korábbiaktól eltérően most szinte a belvárosban, a Tisza-parton volt. A megérkezés és a szállás elfoglalása után volt még idő egy kis beszélgetésre, az autók és motorok "körbenyálazására" és a kalandos kedvűek az Autóklub kitelepült vizsgáló állomásán ellenőriztethették a futóművüket és a fényszórókat.
Rajt
Aztán másnap reggel már korán útra kelt a csapat, mert 130 kilométer, 5 állomás és 6 feladat várt az indulókra. A rajtra mindenki szerencsésen odaért, ugyanis még szombat reggel is érkeztek versenyzők. A Kossuth térről percenként indultak a járművek, hogy a rajt kapu után rögtön teljesíthessék az 1/100-as mért szakaszt, aminek az eredménye idén bele is számított a végső sorrendbe. Volt aki már szinte "becsukott szemmel" gurult végig a 15 másodperces szintidő alatt a fotocellák árgus szemei között, de akadtak néhányan, akik először szembesültek azzal, hogy bizony nem is olyan egyszerű azt a néhány métert PONTOSAN a megadott idő alatt teljesíteni. Mindössze egy induló volt, aki egyetlen század másodpercnyire tért csak el az időkerettől.
I. állomás: Újszász, Orczy kastély
Tökéletes kirándulóidőben az első autók a rajt után 20 perccel már meg is érkeztek a második feladat helyszínére, az újszászi Orczy-kastély elé. A szebb időket is látott épület láthatóan megörült a daliás időket visszahozó járműveknek. Itt a versenyzők megfigyelőképességét tettük próbára. Egy tragikus hirtelenséggel több darabra vágott képet kellett újra összeilleszteni a lehető legrövidebb idő alatt. Mivel az egész csapat részt vehetett a munkában, volt akiknek elég volt ehhez 27 másodperc. De akadt olyan is, aki 2-3 perc után feladta és inkább az odakészített pogácsákkal és teával került közelebbi ismeretségbe.
II. állomás: Tápiószele, Blaskovich kúria
Újszász után egy "rázós" szakasz következett, de minden jármű sikeresen átjutott rajta és senki sem tévedt el Tápiószelén sem. Az országban egyedülállóan ép állapotban megmaradt kúria látnivalóit kisebb csoportokban nézhettük végig: a vadászati gyűjteményt, a festményeket, a pipa gyűjteményt és Kincsem, a csodakanca relikviáit. A látnivalók közül több is szerepelt a látogatás után kitöltendő totó kérdései között. A csoportos vezetés miatt kicsit feltorlódott a mezőny, és ennek a helyiek örülhettek leginkább, hiszen így egyszerre megcsodálhatták az összes induló járművet.
III. állomás: Tápiószentmárton, Kincsem lovaspark
Szikrázó napsütésben értünk Tápiószentmártonra. Itt várt minket az ebéd, de előtte még tettünk egy sétát a hatalmas területen fekvő lovaspark központjában. Előbb megnézhettük az őshonos állatokat a karámjukban, majd felsétáltunk az Attila dombra ahol egy kis előadást hallottunk a hely történetéről, Kincsemről és a helynek tulajdonított gyógyító erőről. Ezután a Kincsem múzeumban tettünk egy kört, ahol a híres ló és a korszak emlékeit, a trófeákat és korabeli újságcikkeket láthattunk. Lovakból kint sem volt hiány, hiszen a sok hektárnyi területen csapatosan szaladgáló állatokat akár test közelből is megcsodálhatta aki egy karám széléig merészkedett. Ha valaki más kikapcsolódásra vágyott, kipróbálhatta a nemzetközi szövetség által hitelesített minigolf pályát is. Ebéd után már a körös körül morgolódó ég alatt gyülekező felhők árnyékában indultunk tovább.
IV. állomás: Cegléd, Szabadság tér
Az ebéd után rögtön egy újabb feladat várt a résztvevőkre, amit a következő állomásig kellett teljesíteniük. Ezt a szakaszt az általuk vállalt átlagsebességgel kellet megtenni. A 34 kilométeres távot volt aki 30, de akadt aki 70-es átlaggal oldotta meg. Ehhez azért nagyon sietni kellett. A többség 50 km/ó körüli átlagot vállalt. A csapat eleje még napsütésben ért a IV. állomásra, de a később érkezők már kaptak jónéhány csepp esőt. Szerencsére nem volt komoly, még talán a motorosok sem áztak el annyira mint az előző években. Itt 5 bébi ételes üvegben lévő színes folyadékról kellett kitalálni hogy melyik milyen autóval kapcsolatos lé lehet. Volt köztük motor olaj, hűtő és fék folyadék, de ablakmosó is. A legnehezebb talán a két szinte egyforma kék színű folyadék eltalálása volt. Az egyik a fagyálló, a másik pedig az ablakmosó. Természetesen az itt szezett pontok is beleszámítottak a végső sorrendbe.
V. állomás: Abony, Kossuth tér
Az utolsó állomásra már sokkal hűvösebb időben értünk. Itt már elkelt egy kabát is. Ezen sajnos nem segített az odakészített szendvics és a meggy és szőlő márka látványa sem. Az itteni feladat a "népi játék" az volt, hogy egy ferde csőből kiguruló diót kellett a kijáratnál egy kalapáccsal eltalálni. Egy próba gurítás és 5 "éles" dió volt a teljesítendő feladat. Sokan nagy lelkesedéssel csaptak le a cső végén felbukkanó termésre, amit egyáltalán nem volt könnyű eltalálni, pedig kívülállóként sokkal egyszerűbbnek tűnt.
Vasárnap: kiállítás, díjkiosztó
Vasárnap reggel egy rövid városi kör után a Kossuth téren sorakoztak fel a járművek a már szokásos kiállításhoz. Idén is volt aki csak a kiállítás kedvéért jött el vasárnap délelőtt. Az idő újra kitűnő volt és talán az épp akkor tartott néptánc fesztivál miatt vagy ellenére is, de sokan voltak kíváncsiak az évtizedekkel korábbi autókra - motorokra. Most először a kilátogató közönség is szavazhatott a szerintük legszebb járművekre. Az olajbányász fúvós zenekar most is jó hangulatú térzenével szórakoztatta a nézőket. Aztán nemsokkal dél előtt a díjkiosztón kiderült hogy kik végeztek a dobogós helyeken az autós és motoros kategóriákban, valamint a már szokásos külön díjak is gazdára leltek.
